|
Együtt élek egy alkoholistával
 A legtöbb statisztikai kimutatás azokról
szól, akik valamilyen függőség rabjai. Az esetek döntő többségében az alkohol
képezi a szenvedély tárgyát, második helyen állnak a különböző kábítószerek,
végül pedig a gyógyszerfüggőség érintettjeit veszik számba (a legtöbb kimutatás
csak ezekkel a függőségekkel foglalkozik, mintha a dohányzás, vagy a
kávéfogyasztás teljesen kifogásolhatatlan, és normális velejárója lenne a
mindennapi életnek). Érdekes módon azonban a legkevesebb felmérés és tanulmány
szól azokról az emberekről, akik arra vannak kárhoztatva, hogy együtt éljenek
egy szenvedélybeteggel. Pedig ezek száma az alkoholisták és más függőségek
rabjai számának többszörösére tehető (szülők, gyermekek, partner).
A szenvedélybetegek partnerei nagyon nehéz
helyzetben vannak. Egyfelől óriási nyomást kell elviselniük a függőséggel és
annak következményeivel való állandó szembesülés miatt, másrészt pedig sokukat
még felelőssé is teszi a környezetük a partner függőségének kialakulásáért.
Jóllehet minden függőség és minden élethelyzet más, vannak olyan tényezők,
amelyeket a legtöbb hozzátartozó átél és megtapasztal:
1. Mivel a szenvedélybetegek döntő
többsége férfi, a legtöbb szenvedőalany a nők közül kerül ki. Ugyanakkor, a nők
sokkal ritkábban válnak el a férjük függősége miatt, mint ahogyan azt a férfiak
teszik hasonló helyzetben.
2. A drogfogyasztók partnereinél nagyobb
az esélye annak, hogy maguk is függővé válnak. A függő partner nyomást gyakorol
rájuk, hogy segítsenek a szer megszerzésében, ezért sokan kerülnek alvilági
hatások alá (rablás, prostitúció). A nyomás enyhítésére azután előbb vagy utóbb
maguk is a szerhez nyúlnak és függővé válnak.
3. Azokban a házasságokban, amelyekben
valamelyik fél szenvedélybeteg, jelentősen gyakoribbak a konfliktusok,
„mosolyszünetek” és válások. A függőség következményei (anyagi nyomás,
magyarázkodás a partner botrányos viselkedése miatt, stb.) jelentős pszichés
nyomást jelentenek, amelyeket az érintett nem minden esetben tud feldolgozni.
4. A szenvedélybeteg fél gyakran zsarolja
partnerét céljai eléréséhez. („Ha ezt, vagy azt megteszed, abbahagyom az
ivást.” „Ha, ezt vagy azt nem teszed meg, még többet fogok inni.”)
5. Szenvedélybeteg férfiak partnerei
gyakran vannak kitéve pszichikai, fizikai, vagy szexuális erőszaknak.
 Társ-függőség
A szenvedélybetegségek kutatásában
viszonylag új fogalom a társ-függőség, amely olyan magatartásformákat jelöl,
amelyekkel a hozzátartozó segíti a beteget önpusztító szenvedélye gyakorlásában
és így maga is (közvetetten, vagy közvetlenül) a függőség rabjává válik. Ennek
a magatartásnak általában az éretlen problémamegoldó képesség, vagy
önértékelési hiányosságok állnak a hátterében. Gyakori tevékenységek,
amelyekkel a feleségek segítik férjeiket a függőség gyakorlásában és
fenntartásában:
1. Együtt ivás a férjjel.
2. A férj ivásának, elnézése, figyelmen
kívül hagyása. A feleség úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne.
3. Az ivás negatív következményeinek
kiegyengetése (például kimagyarázása a gyerekek, vagy a főnök előtt)
4. A szenvedélybeteg férj védelmezése a
kritika és a konfrontáció elől.
Mit
tehetek?
1. Ne tegyen semmit, amivel támogatja partnerét a
szenvedély gyakorlásában és ne adja meg neki azt az érzést, hogy amit tesz, az
teljesen normális és elfogadható.
2. Keressen fel olyan helyeket a környezetében, ahol
szakszerűen foglalkoznak szenvedélybetegekkel és ösztönözze partnerét, hogy
kérjen segítséget. Támogassa őt minden lépésében, amelyet a függőséggel való
szakítás érdekében tesz. Vegyen észre és jutalmazzon meg (dicsérettel,
elismeréssel, a kedvenc ételével, vagy bármi mással amiről tudja, hogy örömöt
szerez neki) minden sikerét, még ha egészen kis sikerről is van szó.
3. Ne mentegesse mások előtt, hagyja hogy maga vállaljon
felelősséget a tetteiért.
4. Nem kell mindent szó nélkül elhordoznia. Lehet, hogy nem
minden esetben alkalmazható ez a mondat, de sokat használhat ha átgondolja:
„Minden ember azt érdemli, amit eltűr”.
5. Az önre nehezedő nyomás feldolgozására keressen fel
önsegítő köröket, ahol más érintettekkel is találkozhat és megbeszélhetik
egymás tapasztalatait, sikereit és nehézségeit. Ha nincs ilyen kör a közelében,
akkor ez jó alkalom lehet arra, hogy kezébe vegye a kezdeményezést és keressen
hasonló helyzetű embereket. Valakinek az otthona, vagy egy gyülekezeti helyiség
megfelelő helyszín lehet erre. Olykor az önkormányzatok is szívesen segítenek
ilyen kezdeményezéseket.
6. Sokat segíthet a feldolgozásban az is, ha tapasztalatait
továbbadja valamilyen prevenciós foglalkozás keretében (például osztályfőnöki
óra, ifjúsági kör, stb.). Ez nem csak önnek jelenthet megkönnyebbülést, hanem
másoknak is segíthet vele, hogy időben felismerjék a függőségben rejlő
szenvedést és fájdalmat.
7. Ha partnerével a függőség miatt annyira megromlott a
kapcsolata, hogy egyedül nem tudják helyre hozni, kérjenek ehhez is külső
segítséget. Egyre több lelkipásztor kínál fel ilyen szolgáltatást, de fordulhat
pár- vagy családterapeutához is.
8. Végül pedig ne feledje: Isten minden megkötöttségtől meg
tudja szabadítani azt, aki az ő segítségét kéri. Nagyon sok ember élt már át
csodákkal átszőtt szabadulást az alkohol, a kábítószer, a dohányzás, vagy más
függőségek rabságából. Ő képes arra is, hogy önnek és társának segítséget
nyújtson. Hívja meg az életébe és adjon szabad kezet neki!
|
