|
Falra mászok a személyiségedtől!
Az ellentétek vonzzák egymást?
Az egyszeri fiatalember elhatározta, hogy addig nem nősül meg, amíg meg nem találja a tökéletes nőt. Álmai asszonya okos (de nem okosabb, mint ő maga), karcsú, csinos, pontos, rendszerető (de nem kényszeres), házias és kommunikatív (de nem fecsegő). Néhány évvel később találkozik régi barátjával, aki megkérdezi tőle, hogy megtalálta-e a tökéletes nőt. A válasz: „Találtam csinos, pontos, okos, házias nőket, de egyet sem láttam, akiben minden meglett volna. Még mindig keresem az igazit.” Eltelt még néhány év, és (már nem éppen fiatal) emberünk újra találkozott régi barátjával, aki ismét megkérdezte a keresés eredményéről. „Megtaláltam.” Hangzott a válasz. Majd sóhajtva hozzátette: „Csak az a baj, hogy ő meg a tökéletes férfit keresi.”
 A személyiség kérdése nagyon régóta foglalkoztatja az embert. Már a régi görögök is figyelték, hány féle ember van és megpróbálták őket kategóriákba csoportosítani. Így született meg a hippokratészi modell, amelyet sok helyen még ma is alkalmaznak. Az orvosok atyja úgy gondolta, hogy a testnedvek összetételének aránya határozza meg az ember személyiségét, ezért a különböző testnedvek görög elnevezése alapján azonosított kolerikus, flegmatikus, szangvinikus és melankolikus személyiségeket. Az újabb időkben azután újabb modellek láttak napvilágot. Fritz Riemann vezette be a szorongásos modellt, amely szerint az ember olyan mint egy bolygó. Különböző erők hatnak rá és amelyik erő hatása dominál, az határozza meg a személyiségét. Van aki mindig mások körül forog, mint a Föld a Nap körül, ő a depresszív személyiség. Van, aki mindig maga körül forog, mint ahogy a Föld a saját tengelye körül, őt nevezte Riemann skizoidnak, végül a centrifugális és centripetális erő mentén azonosította a kényszeres és a hisztérikus személyiségeket.
A legújabb időkben egy öt tényezős személyiségmodell kezdi keresztültörni magát, az úgynevezett BIG FIVE (tudományos nevén NEO FFI). És mindez csak egy vékony kis szelete annak a tengernyi modellnek, tudományos és féltudományos kutatásnak, amely a témát övezi. Ha már kiválasztottuk, hogy melyik modell tetszik a legjobban, jöhet az összerakós játék, hogy melyik személyiség melyikkel illik össze a legjobban. Eldönthetjük, hogy az ellentétek, vagy inkább a hasonlóságok vonzzák-e egymást. Mindennek végeredménye pedig az lesz, hogy a világ ismét gazdagabb lesz néhány új, minden kérdésre választ adó modellel. És akkor?
Az ilyen ismeretek gyakorlati alkalmazásával két nagy problémánk adódik:
1. Amikor párt választunk, akkor ezt nem úgy tesszük, hogy felsorakoztatjuk az optimálisnak tűnő jelölteket, kitöltetünk velük egy kupacnyi tesztet, majd a kiértékelést és néhány újabb interjút gondosan mérlegelve meghozzuk a döntésünket. Az esetek többségében megismerkedünk valakivel, lángra lobbannak az érzelmeink egymás iránt és kapcsolatba bonyolódunk. Akkor pedig már fújhatjuk a teszteket, meg a személyiséget. Legfeljebb abban segíthetnek, hogy eldöntsük, akarjuk-e folytatni ezt a kapcsolatot, vagy zárjuk gyorsan rövidre.
2. A személyiségünk olyan dolgokat foglal össze, amelyek többé-kevésbé állandóak. Vagyis a személyiségünk szériatartozék és vannak dolgok, amelyeket valószínűleg soha sem fogunk tudni megváltoztatni.
A modellek ismerete így legfeljebb annyiban segíthet, hogy megértsünk dolgokat, de a változtatásban már nem sok hasznukat látjuk.
A személyiség összképe helyett ezért a házasságkutatásban inkább olyan személyiségjegyekre, tulajdonságokra és képességekre figyelünk, amelyek változtathatók. Ezek ismerete és tudatos megélése sokkal nagyobb segítséget jelent.
 David Olson kutatásaiból tudjuk, hogy négy olyan személyiségvonás létezik, amely (függetlenül attól, hogy melyik személyiségtípushoz tartozunk) meghatározza a párkapcsolatunkat:
1. Önbizalom.
Az önbizalmat úgy határozhatjuk meg, mint a saját képességeinkbe vetett bizalom mértékét, amelyek birtokában elérjük, amit kitűzünk magunk elé.
Olyan készségek és képességek tartoznak bele ebbe a kategóriába, amelyek segítségével megfelelő választ tudunk adni az élet különböző kihívásaira. Az önbizalmunk azt is mutatja, hogy mennyire vagyunk rendben önmagunkkal. Ha a párkapcsolatban résztvevő feleknek magas az önbizalma, akkor a sikeres házasság esélye is magasabb. Éppen ezért az önbizalom növelése fontos cél a házassági felkészítésen, valamint minden fajta házasságterápián, vagy kapcsolaterősítő tréningen.
2. Önérvényesítés
Az önérvényesítő emberek képesek a kívánságaik világos közlésére anélkül, hogy követelőzők lennének, vagy megsértenék a másik fél jogait. Az ilyen személyek jellemzője az egészséges öntudat és a helyzethez illő határozottság. Az ilyen ember a gondolatok, érzelmek és kívánságok kifejezését személyes jognak tekinti. Tisztában van önmagával, ezért kommunikációjára a „Te” üzenetek helyett inkább az „Én” üzenetek a jellemzők. Ha egy párnak mindkét tagja öntudatosan bánik a másikkal, akkor a közöttük fennálló meghittség mértéke is növekszik, mivel kifejezésre tudják juttatni a kívánságaikat, ezzel pedig megnő annak valószínűsége, hogy meg is kapják, amire vágynak.
3. Mellőzés
A mellőzést meghatározhatjuk úgy, mint a problémák kezelése iránti képtelenséget és érdektelenséget. A mellőzés mértéke az alacsony önérvényesítésű, passzív embereknél a legmagasabb. Fordítottan, a magas önérvényesítésű inkább alacsony mellőzési értéket mutat.
Egyre több kutatás igazolja, hogy a problémák, a konfliktusok szőnyeg alá söprése komolyan veszélyezteti a kapcsolat tartósságát, ezért fontos cél, hogy a kényes területek mellőzését kizárjuk a kapcsolatunkból.
4. Partnerdominancia
A partnerdominancia azt írja le, hogy a felek mennyire élik meg a párjukat ellenőrzőnek, dominánsnak, uralkodónak (nem azt, hogy ténylegesen az-e). Fontos látni, hogy ez a tulajdonság kétélű. Egyfelől, nem biztos, hogy akit dominánsnak élnek meg, az valóban domináns is, hiszen egy magabiztos viselkedési minta egy határozatlan ember mellett olykor túl határozottnak, túl erősnek is tűnhet. Ugyanakkor ahhoz, hogy valaki dominánssá tudjon válni, olyan partnerre van szükség, aki felett lehet is dominálni.
A kutatások azt igazolták, hogy a felsorolt négy személyiségvonás szoros kölcsönhatásban áll egymással. Az önbizalom és az önérvényesítés egymást erősítő pozitív körforgásban áll egymással. Vagyis, ha valakinek erősödik az önbizalma, azzal automatikusan megnő az önérvényesítő képessége is és fordítva. Ugyanígy a mellőzés és a partnerdominancia is erősíti egymást. Minél inkább szőnyeg alá söpri egy pár a problémáit, annál jobban fogják a felek egymást kontrollálónak és dominálónak megélni. Végül pedig a pozitív vonások a negatívakkal is összefüggésben állnak. Minél magasabb egy személy önbizalma és önérvényesítése, annál alacsonyabb lesz a mellőzése és a partnerdominanciája.
Milyen személyiségű partner illik hozzánk a legjobban? Melyik személyiségtípus vonzza melyiket? Az ellentétek, vagy a hasonlóságok vonzzák egymást jobban? Nem tudom. De az biztos, hogy a boldog házaspárok tagjai magas önbizalommal és önérvényesítéssel, valamint alacsony mellőzéssel és partnerdominanciával rendelkeznek, és mindezek a személyiségjegyek változtathatók, tanulhatók tudatos munkával és odafigyeléssel.
Mihalec Gábor
|
