|
|
CIKKEK
|
A boldogító igen
 Az igen és a nem a legegyszerűbb és leggyakrabban használt szavaink közé tartoznak, jól érzékelhetjük alapvető fontosságukat, ha egy idegen nyelvet kezdünk el tanulni. Most néhány gondolat erejéig főleg az igenre összpontosítsunk!
Sokszor és sokféleképpen kiejtjük ezt a szót a mindennapok során. Az igen lehet állítás, kérdés, felkiáltás és ígéret is, emellett az sem mindegy, hogy mikor, milyen kérdésre és milyen körülmények között hangzik el, de legalább ilyen fontos az is, hogy kinek mondjuk.
Az esküvő legfontosabb eleme
A házasságkötési szertartás legfontosabb és legmeghatározóbb eleme az igen kimondása, amely rendszerint mosoly kíséretében zajlik, és a résztvevők is szívesen osztoznak az örömben. Boldogan emlékszem vissza arra a tíz évvel ezelőtti júniusi napra, amikor a férjemmel együtt kimondtuk egymásnak a boldogító igent. Valóban nagy boldogságot jelentett számunkra és jelent még ma is, hogy ott és akkor komolyan gondoltuk ezt a szót.
Ha a jogi feltételek fennállnak, akkor az igenek kimondásával létrejön a házasság, ezt az anyakönyvvezető mindig azonnal megállapítja. Az anyakönyvi bejegyzés nem feltétele a házasság létrejöttének, ha valamilyen ok (pl. katasztrófa, haláleset, stb.) miatt az anyakönyv aláírása nem történik meg, az nem jelenti azt, hogy a házasságot semmisnek kellene tekinteni. A döntő tényező tehát a két igen elhangzása, és azért kell a két tanú, hogy ezt bármikor bizonyítani tudják.
Az esküvőn elhangzó igent mindig megelőzi két, már korábban kimondott igen. Először az együttjárás igenlése történik meg, aztán a kapcsolat érlelődik, egészen a második komoly döntésig, a második igenig, ami az eljegyzés előtt vagy éppen az eljegyzésen történik. Ez lényegében a döntés megszületését jelenti, hogy „őt választom feleségemül,férjemül”. Ha nincs tényleges eljegyzés, ez a döntés akkor is meg kell, hogy szülessen. A harmadik pedig az a bizonyos boldogító igen, amely az esküvőn hangzik el, és az együttjárásnál, de még az eljegyzésnél is sokkal nagyobb a jelentősége, hiszen ez már a tényleges köteléket fogja jelenteni testi, lelki, szellemi, jogi és pénzügyi értelemben is. A házasságnak valóban életre szóló igenre van szüksége.
Az igen legyen igen!
A házasságkötési szertartáson kimondott igen egyáltalán nem üres formaság. Az egymásnak kimondott emberi igenünknek szüksége van az emberi tanúkra, és szüksége van a legfőbb tanúra is, aki maga Isten. Az igenek kimondásával felvállaljuk társunkat a nyilvánosság előtt. Így lesz a jegyesség házassággá. Ennek hiányában nincs házasság. Legjobb, ha a jegyesek közösen elhatározzák, hiszik és vallják, hogy az általuk kimondott igen visszavonhatatlan. Életünk egyik legfontosabb döntéséről van szó, hiszen életfogytig tartó felelősséget jelent, ezért az igent csak érett felnőtt személy mondhatja ki. Ha a későbbiekben mégis válással végződik a kapcsolat, az a lehető legrosszabb, ami egy házassággal történhet. A válás ugyanis mindig mélyen megrázza a feleket, és általában nyolc napon túl gyógyuló, súlyos lelki sérüléseket okoz. Ennek tudatában nem kísérletezgethetünk a házassággal, nem befolyásolhatják szeszélyeink vagy hangulatváltozásaink, ahhoz túl értékes. Amikor elhangzik a kérdés, amely a házasság megkötését érinti, akkor hihetetlenül nagy felelősséget jelent a válasz kimondása. A mellettünk álló személy további élete, boldogsága vagy kiábrándulása és boldogtalansága függ az igentől vagy a nemtől. Az igent ugyan az anyakönyvvezető és a lelkész kérdésére mondjuk ki, de ez az igen a mellettünk álló jegyesünknek szól, az ő igenlését jelenti. Ebben benne van, hogy a menyasszony elfogadja vőlegényét és átadja magát teljesen, egészen, örökre és a vőlegény is ugyanezt teszi választottjával. Igent mondanak további életük megosztására.
A hangsúly is számít
Amikor kimondunk valamit, nem csupán a kimondott szavak hordoznak üzenetet, nagyon nagy a jelentősége a hangsúlynak, a hanglejtésnek, nem utolsó sorban pedig a nem verbális jelzéseknek, más szóval a testbeszédnek. Egy házasságkötési szertartás nem a viccelődés színhelye, ha valaki képtelen a kellő komolyságot magára erőltetni, akkor nem jön létre a házasság. Az igennek mindig egyértelműnek, tisztán érthetőnek és határozottnak kell lennie. Ne bohóckodjunk tehát, és mindenekelőtt ne jelenjünk meg ittas állapotban! Egy ilyen komoly lépéshez ugyanis tiszta tudatra van szükség. Az ünnepséghez illő magatartást tanúsítson úgy az ifjú pár, mint a tanúk és a vendégek. Két esetben fordult elő a munkám során olyan kellemetlenség, hogy a szertartás alatt fel kellett szólítanom valakit a rendre és komolyságra. Az ilyen viselkedés rendkívül lesújtó látvány. Aki már az esküvőn is komolytalan, nem valószínű, hogy tisztában van a házasság értékével.
Ne vonjuk vissza!
Ha az esküvőn a társunknak igent mondtunk, akkor a továbbiakban minden más férfi, nő kezdeményezésére nemet kell mondanunk! Ne vonjuk vissza igenünket egy harmadik személy kedvéért! Az igen akkor őszinte, ha igen marad, és nem változik nemmé. A Biblia azt tanácsolja, hogy „legyen a ti igenetek igen és a nem nem” (Jak 5:12). Az igen legyen és maradjon igen még a változások esetén is! Ha társunk megcsúnyul, megbetegszik, megöregszik, netán börtönbe kerül, akkor is tartsunk ki mellette, és ne csak a szép napokon! Akármilyen baj van egy házasságban, végső soron mindig abból ered, hogy a házasfelek – akár tudatosan, akár csak ösztönösen – mindegyre azon mesterkednek, hogy az adott szavukat megszegjék, ígéretüket visszavonják. Ha az igenünket módosítani, visszavonni kívánjuk, az nem csupán házastársunk megtagadását jelenti, ilyenkor a saját adott szavunkat is minősítjük. Aki ilyen nagy horderejű kérdésben nem tud kitartó lenni, az élet más területén sem megbízható. A megfontolt, őszinte és kitartó igen azonban igen marad minden körülmények között.
F. Szőllősi Csilla
anyakönyvvezető
|
|
|
