|
A házasság létszakaszai 4. rész
A mélység szakasza
Sorozatunk előző részeiben áttekintettük a házasság első három életszakaszát. Az álomból felébredve bekövetkezett az illúzióvesztés, majd pedig a csalódáson felülkerekedve megláttuk, hogy nem is olyan kétségbeejtő a helyzet, mint amilyennek első pillantásra tűnik és elkezdtük újrafelfedezni a társunkat. Amikor újra meglátjuk benne azokat a tulajdonságokat, amelyek miatt beleszeretettünk, és megtanuljuk értékelni és tisztelni benne mindazt, amiben különbözik tőlünk, akkor elindul a kapcsolat révbeérésének szakasza, a mélység.
 Ebben a szakaszban a pár végre hátradőlhet és élvezheti mindannak gyümölcsét, amiért az előző három fázisban oly sokat dolgozott. Az összecsiszolódás már végbement, a személyiségünkből kiálló éles sorják, élek és sarkok lekoptak és két „én” egy közös „mi”-ként simul egymáshoz. Erre az időre már jól megtanultak kommunikálni egymással, rutinszerűvé vált és alapvető készségként beépült a konfliktusok jó kezelésének képessége és általános harmónia uralkodik a pár tagjai között a célokban, értékrendben, tervekben. Az intimitás szintje magas a pár tagjai között, a bizalmat semmi sem veszélyezteti közöttük, a szexualitás témája nem kelt fájdalmat, a pár nyíltan beszélget egymással az elvárásairól, élményeiről, zsarolásnak, hűtlenségnek, manipulációnak az árnyéka sem jelenik meg a kapcsolatban.
Túl szép, hogy igaz legyen? Ilyen csak a mesében és a filmekben van?
Nem! Ez a tudatosan felépített és megélt kapcsolat eredménye. Ha a pár végigküzdötte magát az előző három szakaszon, levonta azok tanulságait és alkalmazza is azokat, akkor mostanra elérkezett egy feszültségmentes, egymás iránt mélyen elkötelezett, egymás mellett kiálló szeretet szintjére.
Hogy néz ki egy ilyen pár? Miként kommunikál egymással?
Nézzünk egy tipikus beszélgetést este vacsoraidő előtt!
Béla és Julianna friss nyugdíjas pár. Élvezik az újonnan elnyert szabadságot, sokat vannak együtt. Éppen vacsorára készülnek, ám Julianna egész délután a virágait ápolta a kertben és nem készített semmilyen ételt.
 Béla: Tudod mit, szívem? Ma főzzünk együtt valamit! Olyan mókás lenne! Mondjuk, megtanulhatnánk tojáspörköltet főzni. (Majd nevetve hozzáteszi) A pirítóst már úgysem tudom megenni a műfogsorom nélkül.
Julianna: Ó igen, az nagyszerű lesz. Tegyük ezt gyakrabban!
Miután sok gyengédséggel és nevetéssel fűszerezve megfőzik és elfogyasztják a vacsorát, Béla folytatja a beszélgetést:
Béla: Most, hogy átestem a csípőprotézis műtéten, azt hiszem felhagyok a fallabdázással. Inkább menjünk el a kertészetbe! Úgy hallottam, ezen a héten külön akciók vannak nyugdíjasok részére. Szeretnék neked egy olyan magastörzsű rózsát venni, amire mindig is vágytál.
Julianna: Lehet, hogy gyakrabban kellene most már sétálni mennünk. Így mozgunk is, és sok időnk lesz beszélgetésre.
A beszélgetést természetesen némileg kisarkítottam. A valós életben nem kell mindenáron kivárni azt az életkort ezzel a fázissal, amikor már műfogsorunk és csípőprotézisünk van. A legjobb, ha már olyan korban eljutunk ide, amikor az egészségi állapotunk megengedi, hogy még élvezzük is a szerelmet annak minden mozzanatával együtt. Ha ismerjük az egyes szakaszok kihívásait, látjuk magunk előtt a célt, ha készek vagyunk figyelmet, erőt és akár pénzt is fektetni a házasságunkba, akkor mesterségesen is lehet siettetni az egyes fázisokba való továbbhaladást.
Azt a szeretetet, amely ebben a szakaszban megvalósul a házaspár tagjai között, jól tükrözi egy bibliai részlet, amely méltán szerzett magának kitörölhetetlen helyet a világirodalomban. Pál írta le ezeket a sorokat a korinthusiakhoz írt első levelében, amelyek a „Szeretet himnusza” cím alatt váltak ismertté.
„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.”
A jó kapcsolat nem a benne résztvevő felek képzettségeitől, nyelvismeretétől, vagy intelligenciahányadosától függ. Van egy láthatatlan dimenziója, amely átjárja, megtölti szenvedéllyel és hovatartozás tudatot biztosít a felek számára.
„És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.”
Sokan hatalmas áldozatokat hoznak a házasságukért és a családjukért. Apák rengeteget dolgoznak a gyermekeik eltartásáért, és közben rádöbbennek, hogy már régen nem a szeretet hajtja őket, hanem csupán a kötelességtudat, a szeretet hiányát pedig önpusztító pótcselekvésekkel igyekeznek behozni. Anyák palástolják a gyerekek előtt apjuk alkoholproblémáit és ezért az apa hibáit is magukra vállalják, ám már nem a szeretet vezeti őket ebben, hanem a látszólagos biztonság, a status quo fenntartása.
„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.”
Ennek a szeretetnek mindig a másik ember áll a fókuszában. Ennek birtokában a házasfelek megelőlegezett bizalommal és jóindulattal viseltetnek egymás iránt, tudva hogy a partner is ugyanezt teszi.
„Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.”
A mélység szakaszában lévő házasnak nem kell haragot táplálnia a párja iránt, hogy ezzel keresztülvigye az akaratát, mert tudja, hogy a párja is az ő oldalán áll. Nem egymás ellen harcolnak, hanem egymásért, egymás oldalán. Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy az egymás iránti bizalmat nem veszélyezteti a régi sérelmek felemlegetése. Amit egyszer rendeztek egymással, azt engedik begyógyulni.
„Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.”
A révbeért párok együtt dolgoznak egymás sikeréért. Akkor érzik önmagukat eredményesnek, ha a partnerüket hozzá tudták segíteni képességei kibontakoztatásához, céljai eléréséhez. Szeretetük jellemzője a kezdeményezés, a megelőlegezés, az optimizmus.
„A szeretet soha el nem múlik.”
A mélység szakaszában a pár elérte azt, ami a házasság igazi célja. Már nem kell tartania a kapcsolatukat meglazító újabb krízisektől, hiszen azokat megharcolták. Nyugodt egymásra hagyatkozás jellemzi élő és dinamikus viszonyukat.
Az előzőekhez hasonlóan ennek a szakasznak is megfogalmazhatjuk a mottóját:
Amikor veled vagyok,
Otthon érzem magam, teljes vagyok.
Ha külön vagyunk,
Akkor is érzem a jelenlétedet
és a kapcsolatunk biztonságát.
Szeretve érezzük magunkat
Mihalec Gábor
A cikk 1. része itt >>
A cikk 2. része itt >>
A cikk 3. része itt >>
ugrás az oldal tetejére^^
|
