|
Érzékiség, pornográfia, kultúra
 Hogyan is hatnak az érzéki képek vagy a pornográfia a gyerekekre, a felnőttekre, a fiatalokra, a párkapcsolatokra? Senki sem tagadhatja, hogy erős és mélyen befolyásoló tényező. Még átfogó tudományos kutatás nem áll rendelkezésünkre magyar nyelven e tekintetben, de az egyes csoportokra gyakorolt hatásáról már vannak felmérések.
Gyermekek, fiatalok és a pornográfia
Már az előzőekben is érintettük (Boldog Élet XXI/5), hogy a gyermekek egy részében félelmet és bizonytalanságot, másokban agresszivitást, megint másokban a felnőttekkel szembeni általános lebecsülést, s nem ritkán undort vált ki pusztán a felnőtt mezítelenség látványa. Hozzá kell tenni: meglehetősen nagy azoknak a száma is, akik zsengécske korukban már kipróbálják és utánozzák a látottakat. A pornográf jelenetek ezeket a lelki folyamatokat meghatványozzák.
Amikor egyik alkalommal, mint szülő is beszéltem erről, valaki megjegyezte: „Ugyan már, hiszen évezredek óta látja a gyerek, mi történik a baromfiudvarban, az utcán a kutyákkal stb. Legalább idejekorán szembesül a dolgokkal!” Szelíden jegyzem meg: amíg az emberek többsége természeti környezetben élt, addig a gyermekek is szüleik közelében töltötték a nap nagy részét, és értelmüknek megfelelő magyarázatot kaptak minden jelenségre. Így növekedtek tisztességes, szemérmes és a prűdséget hírből nem ismerő felnőttekké.
A baj manapság ott van, hogy a gyermekek jó részénél a pornográfia a szexuális felvilágosítás elsődleges forrása. És ennek nagyon súlyos következményei vannak! Nevelők tapasztalatai szerint a pornográfiát elsősorban a 12 és 17 év közötti fiúk kedvelik. Pontosan ez az a kor, amikor a fiúk a „férfi” szerepre készülnek fel, amelyben benne foglaltatnék a felelősség- és tehervállalás, a gondoskodó határozottság (jövendő apaszerep) és lovagiasság (nagylelkű férj-szerep) kialakulása. Nem ismeretlen tény, hogy a látvány mindenkire erős befolyást gyakorol. A fogékonyságnak ebben a szakaszában a pornográf képek, videók nézésekor az agy ösztönösen reagál a hangokra és a látványra. Az agyban ilyenkor biológiai szempontból fontos folyamatok játszódnak le, és mivel a gyermek még 16-17 éves korban sem eléggé érett a teljes életre, a legkevésbé készül arra, amire készülnie kellene, ellenben valóságérzete, mentális és fizikai egészsége, kedélyállapota súlyosan károsodik! Melyik pornofilmműhely vagy magazin „alkotásaiban” szólal meg a valóság a szexuális úton terjedő betegségekről, mint a szifilisz, az AIDS vagy a tizenévesen teherbe esett és sokszor egy életre megnyomorodó kislányok sorsáról? Mi köze van mindennek az ember elemi vágyához, a boldogsághoz?
Pornográfia és emberi kapcsolatok
A pornográfiának üzenete van a felnőtt szemlélőhöz: csábító, elragadja a képzeletet, fölszítja, izgatja az érzékeket; az agyba beleégnek a látottak, aminek következtében a memória folyton felidézi őket, és idő múltán arra ösztönöz, hogy házastársával vagy leendő párjával kapcsolatban valószerűtlen elvárások alakuljanak ki. Nem éppen a legkiválóbb segítője ez az amúgy is sok oldalról támadott emberi kapcsolatoknak.
Sok évvel ezelőtt egy óvodás korú bánatos, duzzogó kisfiútól kérdeztem: „Miért szomorkodsz?”, mire ő: „Semmise úgy van, mint a filmekben!” Hamarosan megtudtam, hogy a kiszemelt kislánynak hiába vett a perselymalackából kirázott pénzen finomságokat, a kis hölgy egyáltalán nem ölelte és puszilta meg őt, ahogyan az a nagyokkal történik a filmekben. Bizony így jár az is, aki párkapcsolataiban ugyanazt keresi, amit a kifejezetten alantas ösztönökre ható pornográfiában talált! Az emberi kapcsolatok szereteten, bizalmon, őszinteségen, közös tehervállaláson, önzetlen, odaadó jóságon alapszanak, mint alappilléreken. Ezzel szemben a pornográfia azt üzeni, hogy nincs abban semmi rossz, ha bárhol, bárkivel, bármikor szexuális kapcsolatot létesítünk.
A pornográfia azt üzeni, hogy a házasság akadályozza a szexuális kielégülést. A pornográfia azt üzeni, hogy a nők csak egyvalamire jók: a férfiak szexuális szükségleteinek kielégítésére. A pornográfia azt üzeni, hogy a szexualitás az emberi élet középpontja.
Túl nagy az az ár, amit a társadalom fizet, s nem nagy jóstehetség kell ahhoz, hogy kijelentsük: fizetni fog egyre fokozottabb mértékben a szabadon terjedő pornográfia miatt.
Egy apróság a sok közül: már évszázadokkal ezelőtt megfigyelhető volt azoknál a népcsoportoknál, akik természetesnek tartották a szexuális szabadosságot, hogy a nőket tömör egyszerűséggel a női nemi szerv megnevezésével emlegették, s ugyanígy a férfiakat is. Talán ma is vannak ilyen tapasztalataink bizonyos területeken.
A pornográfiában azon van a hangsúly, hogy az ember bármi áron elérje az önző kielégülést. Nem törekszik a szeretetre, hiszen nem kell törekednie rá. A pornográfia azokat használja ki leginkább, akik könnyen befolyásolhatóak és sebezhetőek, így az igazi nagy vesztesek a nők és a gyerekek.
Ha házasságban élő ember lesz a pornográfia rabja, előbb-utóbb el fogja hanyagolni házastársát, hiszen a pornográf termékek készítői arra törekszenek, hogy az egészet szuper csillogóra, önfeledt élvezetesre, tökéletesre fényezzék! Szerencsétlen házastárs pedig nem érti, miért nem tartja a párja őt többé kívánatosnak. A pornográfia élvezőjének többnyire el is kell hallgatnia titkos élvezetét, ami megint csak lazítja a párkapcsolatot. Akinek a szexualitás vált élete központjává, képtelen megadni férjének vagy feleségének az embernek köteles tiszteletet.
Függőség és szabadulás
A pornográfia éppen olyan pszichiátriai problémákat okozhat, mint a kábítószer-, az alkohol- vagy szerencsejáték-függőség. A pornográfia-függőségben szenvedők minden elé helyezik a szexualitást. Előbbre való az életükben, mint a kötelesség, a szeretetkapcsolatok, amelyek embert emberhez vagy embert Istenhez fűznek. Ebből fakad, hogy aki ebben szenved, képtelen a józan látásra, és aki képtelen a józan látásra, az képtelenné válik a józan döntésre is.
A pornográfia-függők szinte mindent felületesen kezelnek. Belső izgatottság fűti őket, hogy ismételten és minél előbb kedvenc „tárgyuknál” időzhessenek. Rabbá váltak.
Lehet-e tenni valamit, hogy valaki ebből a rabságból megszabaduljon? A Szentírás igen reális képet fest az évezredek óta meglévő emberi problémákról. A szent írók nem dugták homokba fejüket ezeket látva, és nem követték az álszemérmes finomkodókat, hanem feltárták a valós helyzetet, ugyanakkor felkínálták a gyógyszert is a bajra. Nem szabad ezt az általánosan terjedő betegséget elkendőzéssel kezelni, mert akkor lekicsinyeljük azt a harcot, amelyet egyes személyek vívnak a szabadulásukért. A függőségbe került emberek ugyanis kudarcra vannak ítélve egyedül. Szükségük van segítő szándékú és a probléma gyökerét is ismerő társakra. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a házastársak együtt küzdenek, biztosabb a győzelem. De az egyedülállók is erőt kaphatnak egy-egy jó baráttól, családtagtól, lelki gondozótól. Egyet azonban jól jegyezzünk meg: nyíltan kell beszélni a problémáról! A szenvedőnek és a segítőnek egyaránt tudnia kell, hogy vannak visszaesések és sok nehézség adódhat. A pornográfia-függőnek tudatosan, szívbeli elhatározással kell szembefordulnia önmagával. A legbölcsebb, ha elkezdi keresni létének alapjait: miért van, ki által van itt e világon, mi létezésének célja? A Teremtő válaszolni fog a keresőnek, és éreztetni fogja, hogy kész erőt adni a szabadulásra.
Kökényes Zsuzsa
|
