Kedves Házasulandók!

Biztos, hogy semmit sem felejtettek el? Megrendelték a meghívókat? Kiválasztották az esküvői menüt? Lefoglalták a ....

>> tovább

Kedves Házasok!

Ne várják meg, amíg házasságukban nehézségek ütik fel a fejüket. A PREPARE/ENRICH segítségével egy jó házasság ...

>> tovább

Kedves Terapeuták és Tanácsadók!

Az egynapos képzés során bemutatjuk a PREPARE/ENRICH eszköztárak ...

>> tovább

Letöltések/cikkek

Feleségkeresés celeb módra

A valóságvillák és a zebramintás család konyha-, nappali- és hálószobatitkainak kikémlelése után a televízió szárnyain újabb erkölcsi magasságokat hódíthat meg a szenzációra éhez nézősereg. A legújabb valóságshowban egy lecsúszott gitárművész próbál újra felkapaszkodni az ismertségi index létrafokaira. Ha már a meztelen zenélés és az őserdei ízléstelenkedés nem elég, akkor újabb polgárpukkasztó szélsőségeket kell kitalálni ahhoz, hogy a végső kapuzárás előtt megmászhassa a vágyva vágyott csúcsokat. A recept egyszerű: végy két tucat – lehetőleg nagyon eltérő személyiségű, de mindenre kész – nőt, költöztesd be őket egy minden kényelmi szempontot kielégítő villába, majd engedj be közéjük – persze mindig ügyelve a kellő távolságra és kontrollra – egy PR szakemberek által mérhetetlenül felnagyított és túldimenzionált, ismert férfiszereplőt, aki számára gátlás nem létezik. A többit már nyugodtan rábízhatjuk a csoportdinamikára és a néző képzeletére… Persze mondhatná erre valaki, hogy mindez ártalmatlan felnőttszórakoztatás, ám az Izaura felszabadítására gyűjtő nézők esete óta mindannyian tudjuk, hogy a nézők akár tisztában vannak ezzel, akár nem, a mindennapi életükben mintázzák azt, amit a televízióban látnak. Sok ember nem tudja elválasztani egymástól a játékot és a valóságot és a saját életében is azt a viselkedési módot fogja követni, amelyet a műsorban látott. A magatartástudományok kutatásai pedig világossá tették, hogy az egyik legerősebb tanulási módunk a minta alapján alapján történő tanulás, valamint arra is fény derült - ezt is kísérletekkel bizonyították - hogy a rossz minta sokkal ragadósabb, mint a jó.  Noha hősünk állítólag – és ha ezt egy „valóság”-show keretében teszi, akkor ezt bizonyára el is kellene neki hinnünk – házastársat keres, akivel saját megfogalmazása szerint még „szaporodni” is szeretne, egy sor olyan hibát követ el, amely borítékolja a majdani házasság kudarcát. Hogy a néző és olvasó is felismerhesse ezeket és elgondolkodhasson felettük, csokorba szedtem néhányat. Azt remélem ettől, hogy a bölcs olvasó ennek segítségével különbséget fog tudni tenni a valóság és a szórakoztatóipar megrendezett játéka között, hogy a saját életében ne kelljen elkövetnie ugyanezeket a végzetes hibákat.

1. Szeretet és tisztelet

Az elmúlt évtizedekben a házasságkutatók két féle modellről beszéltek. Az egyik modell, amely évszázadokig meghatározó volt, a hierarchikus, amely a férfit a nő fölé emelte. A férfi kereste és költötte el a pénzt, ő hozta a döntéseket, osztotta a vezényszavakat, a feleség pedig alázatos szolgaként némán elvégzett minden háztartási feladatot, rendezte a gyerekeket és rendelkezésre állt férje számára, ha a férjének éppen úgy tartotta kedve. E modell meghatározó eleme volt a félelem és az engedelmesség. Azután, ahogy egyre több nő elkezdett karriert építeni, ahogy az emancipációs mozgalmak egyre sürgetőbben követelték a férfi hathatósabb jelenlétét a családi életben, megjelent egy újabb, sokkal működőképesebb és a kor kihívásait jobban megválaszoló modell, az egyenlőségpárti kapcsolat. Eszerint a nemek egyenrangúak, a háztartási feladatokat pedig nem aszerint osztják el, hogy mit diktál a hagyomány, hanem hogy ki mit tesz szívesen. Ennek a sémának az alapérzése a szeretet és a tisztelet. Számos kutatás rávilágít, hogy a legboldogabb házaspárok azok közül kerülnek ki, akik kapcsolatukban ezt a mintát követik. Itt érkezünk el hősünkhöz és annak háreméhez. Az itt látható minta igazából egyik modellbe sem illeszthető bele. Teljesen hierarchikusnak nem mondható, mert a szó szoros értelmében nem uralkodik a nő(k) felett, a villában lakó hölgyek önként teljesítik a művész vadabbnál vadabb ötleteit és közben nem is kell félelmet érezniük; de egyenlőségen alapuló kapcsolatnak sem nevezhető, mert a nő mégiscsak kiszolgáltatott helyzetben van. Neki teljesítenie kell, őt mustrálják (vagy kap szívet, vagy nem), ő nem kezdeményezheti a kapcsolatba kerülést és nem is támaszthat igényeket. Végső soron egy használati tárggyá alacsonyodik le, akinek – ha versenyben akar maradni – az az egyetlen választási lehetősége, hogy teljesít és megpróbál úgy tenni, mintha ez neki is jó lenne.

2. A kommunikáció szerepe

Mitől lesz jó egy kapcsolat? Azok a nagyszabású kutatások, amelyek erre a kérdésre keresték a választ, több százezer pár adatait összevetve arra a következtetésre jutottak, hogy a boldog párkapcsolat a következő tényezők összjátékából alakul ki: kommunikáció, konfliktuskezelés, egymás személyiségének elfogadása, pénzkezelés, szabadidő töltése, szexualitás, gyermekek és szülői szerep, szerepértelmezés, egymás családjának és barátainak elfogadása, és lelkiség. Attól függően, hogy a felsorolt tényezők közül hányban tud a pár egyetértésre jutni egymással, a kapcsolat besorolható a „vitális”, „harmonikus”, „tradicionális” és „feszült” kapcsolati típusok valamelyikébe. A következő három évben bejósolható válás valószínűsége arány a feszült párok esetében 85%, azután ez a szám folyamatosan csökken, amint a kiegyensúlyozottabb típusok felé haladunk. A vitális párok között már alig van válás és kifejezetten magas a boldog párok aránya. Másként fogalmazva: Ha jól akarunk választani és megfelelően szeretnénk felkészülni egy tartós párkapcsolatra, akkor mindezekre a tényezőkre figyelnünk kell. Azt talán nem is kell hangsúlyozni, hogy az úgynevezett „interperszonális” tényezők a legdöntőbbek, ezért is szerepel a felsorolás elején a három legfontosabb, a kommunikáció, a konfliktuskezelés és egymás személyiségének elfogadása (a továbbiakban a sorrend már véletlenszerű). Ha most ennek az ismeretnek a birtokában rápillantunk a feleségválasztós tévéműsorra, azt találjuk, hogy a felsorolt tíz kategória közül egy aránytalanul uralkodik a többi felett, mégpedig oly mértékben, hogy igazából semmi más nem is számít. Ez az egy a szexualitás. Ahogyan a műsor a szexualitást bemutatja, azzal mérhetetlen károkat okoz a nézőkben – és természetesen a főhős esetleges párkapcsolatában is. A néző azt tanulja belőle, hogy teljesen normális dolog, ha a kapcsolat középpontja a lecsupaszított nemiség, ha a szóbeli kommunikáció is csak erről a kérdéskörről folyik. Egy nő – ha meg akarja tartani a férfit – oda kell, hogy adja magát az első adandó alkalommal, le kell hogy mondjon minden méltóságról és tartásról, ami egy nőt igazán nővé tesz. Komolyan veendő pszichológusok arra is rávilágítottak, hogy egy kezdődő kapcsolat nagyon dinamikusan fejlődik, amíg a felek aktívan beszélgetnek egymással, amíg törekednek egymás jobb megismerésére. Ám abban a pillanatban, amikor a szexualitás belép a kapcsolatba, a beszélgetésnek vége szakad és a fejlődés megtorpan. Csodálkozunk ezek után, ha olyan sok alulfejlett kapcsolatot látunk magunk körül?

3. Intimitás

Egy párkapcsolat végső célja az intimitás. Persze ezzel kapcsolatban máris el kell oszlatnom egy újabb téveszmét. Az „intim betét”, „intim szféra”, „intim szabadság”, „intim kapcsolat”, „intim partner” nyelvi kontextusában megint a meztelenségnél és a szexualitásnál kötünk ki. Pedig az intimitás – noha magában foglalja a nemiséget, mégis – valami egészen mást jelent. Ahogy a házasságkutatás néhány nagy alakja megfogalmazta:

● „A pár tagjai erős, rugalmas kapcsolatot épít fel, amely időről időre változik, ahogyan a felek szükségletei is változnak, és amely hozzájárul a házasságban résztvevő felek személyes növekedéséhez.” (Diana S. R. Garland)

● „Az intimitás egyszerűen azt jelenti, hogy egy másik személy számára életünknek olyan területeit nyitjuk meg, amelyeket mások előtt zárva tartunk, mert attól félünk, hogy ezek megnyitása sebezhetővé és támadhatóvá tenne bennünket.” (David Mace)

● Bryan Craig szerint az intimitásnak öt összetevője van: a kiválasztottság tudata (a másik akar engem), az egymáshoz tartozás tudata (ő az enyém, én az övé vagyok), kizárólagosság (a kapcsolatunk egy védett közeg, amelybe senkinek sincs bejárási joga), ismeret (tapasztalati ismereteim vannak a másikról) és hűség (A kapcsolat mindkettőnknek fontos, ezért védelmezzük).

● John Gottman úgy fogalmaz, hogy az intimitás az a folyamat, amelynek révén a két „ÉN”-ből kialakul az egy „MI”. Ennek az intimitásnak a kialakulása sem nem jelenik meg célként a műsorban – annak ellenére, hogy enélkül egyszerűen működésképtelen egy kapcsolat – sem pedig a feltételek nem biztosítottak ahhoz, hogy kialakulhasson. Fürkésző tekintetek folyamatos jelenlétében, kamerák előtt nem lehet bensőséges kapcsolatot létesíteni, ráadásul a találkozások intenzitása és tartalma is erősen gátolja ezt.

4. Kizárólagosság

Ahogyan az intimitáshoz szükséges feltételek felsorolásában is láttuk, egy kapcsolat felépítésében, a bensőséges egymásrahangolódás kialakulásában fontos szerepe van a kizárólagosságnak. Vagyis: a kapcsolat csak a benne résztvevő két egyénre tartozik és harmadik személynek, mint konkurensnek abba beleszólása nincs. Ezen a területen követi el a műsor a legsúlyosabb vétséget a kapcsolat méltósága és – hadd fogalmazzak drámaian – a benne szereplő hölgyek emberi méltósága ellen. Miközben a műsor hőse elvárja a hölgyek osztatlan figyelmét és szerelmét, ő szabadon „végigkóstolhat” mindenkit úgy, ahogyan az neki tetszik. Gátak és korlátok nélkül. Mintha az emberek termékek lennének egy piacon. Ezzel egyidőben viszont mérhetetlenül megsértődik amikor kiderül, hogy az egyik „választottnak” élettársa van. Ami tehát az egyik irányban teljesen elfogadott, az a másikban elképzelhetetlen. A kutatásoknak ehhez a területhez is van mondanivalójuk: Aki az együttjárás során nem tud hű maradni egyetlen partnerhez, az a házasság alatt sem fog tudni (vagy akarni?). Tehát amit a házasság előtt megenged magának, az természetes kiindulási alap lesz a házasságban is, és a partner ez ellen még csak nem is reklamálhat, hiszen tudta, mibe megy bele.

Eszmefuttatásom végén szeretnék még egyszer bátorítani mindenkit a normális, szélsőségmentes, egyenlőségen és intimitáson alapuló párkapcsolatra! Ne higgyünk a médiáknak és ne engedjük ilyen torzszülött műsoroktól befolyásolni az értékrendünket! A házasság szent dolog, és abból gúnyt űzni, annak eltorzítására biztatni másokat is, erkölcsileg elítélendő cselekmény (régen még úgy mondták: bűn).

Mihalec Gábor

www.kettenegyutt.hu